“A fiatalok visszahoznak a felszínre”

Nincs ez másként az irodai piacon sem. Hiszen a sokmilliárdos beruházások eredményeként születő irodák nem ritkán pont azért konganak az ürességtől, mert a tervezők elfelejtik figyelembe venni a fiatal generáció, vagyis az új irodahasználók igényeit. A fiatalokkal való szoros együttműködés tehát stratégiailag is indokolt. A Kinnarps és a következő generációk kapcsolatáról beszélgettünk Soltész Tiberus-szal, ügyvezetővel.

Említenél egy példát arra, hogy a svédeknél hogyan segítik a fiatalokat, hogy rátaláljanak arra a munkára, amit igazán szerethetnek?

Náluk ezt a célt szolgálja a gyakorlat. A svédek ugyanis egy kicsit másként közelítenek ehhez. Az iskola alatt elküldenek 1-1 hetekre különböző helyekre, hogy megtapasztald azt milyenek is bizonyos szakmák a valóságban. Mindig máshová mehetsz. Így láthatod azt, hogy milyen árufeltöltőként dolgozni, a kórházban gondnoknak lenni, vagy mondjuk mit csinálnak a városházán a könyvelésen. Ez egyrészt segít az utadon, másrészt pedig megbizonyosodhatsz arról, hogy mi az, amit szeretnél, hogy jó helyen vagy-e egyáltalán.

Próbáltad ezt a szemléletet valahogyan áthozni magaddal Magyarországra is?

Amikor idekerültem, mint új ügyvezető, már az elején megfogalmazódott az, hogy nagyon jó lenne valahogyan megfogni a fiatalokat. Nyilván ehhez próbáltam áthozni azokat az ötleteket is, amelyeket Svédországban láttam. Azért kezdtünk el ezen gondolkodni, mert láttuk azt, hogy fontos lenne felvenni a kapcsolatot azokkal a belsőépítészekkel is, akik még nincsenek a pályán, hanem még csak most fognak kikerülni az egyetemekről. Így jött képbe a MOME és a Műegyetem. Mivel az itteni cégstruktúra miatt nem tudunk gyakorlati helyeket kialakítani, ezért az említett egyetemekkel közösen próbáltunk megoldást keresni arra, hogy a tudásunkból és a svédi identitásunkból minél többet átadhassunk. Két úton indultunk el: egyrészt oktatunk, másrészt versenyeket szervezünk.

 Annak idején, amikor a MOME nagyobb támogatáshoz jutott, akkor jött az ötlet, hogy a Terméktervező szakon hallgató diákokkal közösen válasszunk ki egy teret és együtt határozzuk meg hogyan lehetne berendezni. Tervezniük kellett egy olyan bútort, ami passzol a helyiségbe és, amit aztán szívesen használnának is. Ez egy egész éves projekt volt, jól sült el, nagyon sok diákot érdekelt. Hívtunk svéd terméktervezőket, akik segítettek elmagyarázni azt, hogy milyen apróságokra kell figyelni a gyakorlatban, mi hogyan működik jól, hogyan kell legyártani és hasonlók. Rengeteg tapasztalatot és sok kapcsolatot köszönhetek az együttműködésnek. Jó volt látni azt is, hogy a közös munka mentén más folyamatok is beindultak. Így például hamar kiderült az, hogy nem sok ergonómiai látásmóddal bírtak azok, akik a bútorokat tervezték. Ezért aztán olyan székeket alkottak, amelyek bár nagyon szépek voltak, de szinte alig lehetett rajtuk ülni.

Ezt látva kezdett együttműködni a MOME a Műegyetem Ergonómiai tanszékével. Maradtak még közös projektek az egyetemekkel, néha oktatunk, zsűrizünk a diplomamunkáknál, illetve a Design Hétre is kiagyaltunk valamit közösen a Kreával.

Miért fontosak ezek az együttműködések?

Bármilyen sablonosan hangzik, igen is rendkívül fontos adni, és aztán ezen keresztül kapni is. Nekem nagyon sokat jelentenek. Van bennünk annyi felelősség, hogy megosszuk azt a tudást, ami nálunk van. Tartozunk ezzel. Lehet, hogy adott pillanatban sokan még nem is látják, de ez valóban meg fog térülni. A másik ok pedig az, amiről már beszéltünk: szeretnénk elérni a fiatalabb generációt, akik később terméktervezők, belső építészek lesznek és akikkel majd együtt fogunk dolgozni. Szóval stratégiai szempontból is fontos, mondhatni nem csak inspiráló, de üzletileg sem elhanyagolható az, ha igyekszünk megszólítani a fiatalokat.

Találkoztál olyan pályakezdővel, aki valamiért különösen megfogott?

Többször is. A fiatalokban ugyanis annyi ötlet van, annyi “drive”, ami sajnos belőlem már nehezen hozható elő. Este hat után sokszor már nincs meg az energia ahhoz, hogy fölvegyek egy frissen vasalt inget és órákon keresztül mosolyogjak egy networking eseményen. Bennük viszont olyan tűz ég, amelyet látva szabályosan össze kell kapnom magam. Ott vagyok mondjuk egy olyan rendezvényen, ahol találkozhatok velük és azt látom, hogy hiába mentem oda hatra, még este kilenckor is ugyanolyan lelkesen jönnek oda beszélgetni. Ez borzasztóan inspiráló, rengeteg energiát ad!

Egyébként kicsit olyan ez, mint a gyerekvállalás. Minél idősebb vagy, annál nehezebben tudsz beleállni. Szinte csak kifogásaid vannak, hosszan tudod sorolni az okokat: nincs idő, más a prioriás és így tovább. Ugyanez van a munkában is: minél idősebb vagy, annál inkább benne vagy a mókuskerékben, annál több kifogást tudsz összeszedni, amellyel meg tudod magyarázni azt, hogy miért nem akarsz megvalósítani egy ötletet. Aki fiatal és hisz magában, az fel sem tesz kérdéseket, csak megy és majd legfeljebb út közben alakít az elképzelésein. Én viszont sokszor már azt tapasztalom magamon, hogy hiága hallok jó ötleteket, 10-ből 5-öt kapásból lecsapok azzal, hogy már adom is a választ, hogy miért nem lesz jó. Ahelyett, hogy elgondolkodnék azon, hogy miért lehet akár jó is az az ötlet. A fiatalok ellenben pont azt mondják, “tudom, hogy nem megy, de elgondolkodom azon, hogyha menne, akkor hogyan is csinálnám”. Vagyis másként gondolkodnak és megfordítják a kérdést. Na ez az, ami eszméletlenül inspirál! A fiatalokkal való közös munka, monduk a mentorálás, nekem legalább olyan hasznos, mint nekik: önmagamat táplálom belülről és egy kicsit újra visszajövök a felszínre.

Miért baj az, ha nincs már meg a drive? Egy főnöknek már nem az a feladata, hogy forradalmi hévvel falakat romboljon.

Dehogynem! Pontosan az a lényeg, vezetőként ez a feladat! Igenis te legyél a példakép, az az arc, aki előreviszi a csapatot. Nem csak a tudás és a skillek miatt vezető az ember. Az is legalább olyan fontos, hogy példakép tudj lenni a többiek számára, inspirációt jelents a többieknek. Energiát kell adnod és le kell rombolnod előttük a falakat. Te vagy az, aki elöl futsz a csatában. Az pedig már egyedül a te feladatod, hogy megtaláld azt, ami táplálja benned ezt a hevületet. Ez nagyon fontos lesz azokban a döntő pillanatokban, amikor egyedül ki kell állnod a csapatodért. Benned kell lennie az erőnek.

Egyfelől persze inspiráló látni a fiatalok lelkesedését,  ugyanakkor lehet ez ijesztő is...

Igaz, hogy akár ijesztő is lehet az, ha valaki mondjuk 10-20 évvel fiatalabb és már 6 nyelven beszél. Viszont én az a típus vagyok, akit inspirálnak más sikerei. Ha valaki több tudással bír, vagy többször kap dícséretet, akkor az bennem nem irigységet szül, hanem inkább arra ösztönöz, hogy tegyek meg mindent azért, hogy engem is ilyen pozitív élmények érjenek. Visszatérve azonban arra, ha ijesztőnek hat egy fiatalabb tudása. Nem szabad megfeledkezni arról, amit viszont nem lehet másként, csak idővel elsajátítani. Ez pedig a tapsztalat. Lehet, hogy valaki már huszonévesen szuperül vezet egy autót, de a 30 évnyi előny pont abban segít, hogy rutinosan kezeld azokat a szituációkat, amelyek komolyan veszélyesek lehetnek. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy vezetőként nem szabad elfelejteni azt sem: nem a legjobbnak kell lenned. Neked csupán abban kell a legjobbnak lenned, hogy kiválaszd azokat a munkatársakat, akik megalkotják a csapatot és előreviszik a többieket. Neked abban kell jónak lenned, hogy átlásd az egészet. Lehet, hogy valaki sokkal jobban és sokkal több nyelvet beszél nálad, de könnyen lehet az is, hogy pont ilyen emberre van szükséged és ő lesz az, aki a legjobban ki tudja egészíteni a többieket, vele együtt lesz erős a csapat. Könnyen lehet, hogy ő ezt soha nem látja át, de ez tulajdonképpen nem is fontos. Szóval, ha ijesztő is, attól még fontos és inspiráló, hiszen tanulhatok tőlük és róluk. Ha nem teszem, akkor később még keményebb falakba ütközhetek.